Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán gondolatai | 3. Rész

MTK legendárium. Szekrényessy Attila sorozata. 123. rész.

Az 1850-es évek oktatási rendszeréről

„Mikor a gimnáziumba jártam, annyiféle oktatási-rendszer változás történt, hogy én sohasem tanultam magyar nyelvtant és a magyarok történetét. Osztályom mindig elesett e tantárgyaktól.” (1883)

Szemtanúk az MTK alapító gyermekkoráról

„Az ötvenes években igen nagy házat tartott Pesten Szekrényessy József, a Császárfürdő akkori bérlője. Télen az Úri utcai szalonjában, nyáron a platánok alatt gyűjtötte össze a főváros előkelőit, amely akkor még úgyszólván egyetlen családot alkotott.

A maguk apró pajtásaik körében a Szekrényessy fiúk, Béla, Kálmán, Lajos is rendeztek mulatságokat s nevezetesek voltak a botanikuskertben tartott majálisaik.

Mi, már csak hírből tudjuk mi volt az a régi Botanikus kert, a mai teknika és Eszterházy utca közt [az ELTE Múzeum körúti épülete helyén].

Óriási gyeppel benőtt térség, ahol délutánonkint métáztak – a football nem járta még akkor – a fiúk versenyt futottak, s itt-ott a birkózásban is gyakorolták magukat.

Mielőtt aztán kiköltöztek volna a Cszászárfürdőbe, szülőik engedelmével fényes majálist rendeztek itt a Szekrényessy fiúk. Az öreg iránti deferenciából még maga Patikáros [világhírű prímás] is eljött muzsikálni, s itt aprózták a csárdást a jövő gavallérjai.

Óriási pompás térség, […] amely magától kínálkozott játszótérül. Ezt a telket bérelte ki Szekrényessy József, s délutánonkint oda küldte játszani gyermekeit. A Szekrényessy fiúk apródonkint barátjaikat is oda szoktatták, úgyhogy egyre többen és többen szoktak oda, végre az akkor oly nagy hírű Gönczy-féle intézet minden növendéke csak a botanikus kertbe kívánkozott. Ekkor kimondta Szekrényessy József, hogy hetenkint minden fiú egy krajczárt fizet s a begyült pénzt aztán ősszel mindig valami hazafias czélra fordították.

Érdekes, hogy az akkor, ott játszó, labdázó fiúkból számtalan kitűnősége vált az országnak. Első sorban Berczik Árpád, aztán Bartha Sándor, a Párisban élő magyar zeneszerző, Maszlaghy Ferencz egyházi író és Lengyel Béla, volt műegyetemi rektor. Hát még az előkelő gentry családok fiatal sarjai, a Kóczán-fiúk, a Körmendy-fiúk, Bige Károly és Pechata Endre, a mai kúriai bíró.

Maszlaghy Ferencz volt a méta-variátor, Bertha Sándor pedig arról lett nevezetes, hogy mindig bal kézzel ütötte el a labdát.

A fiúk írott lapot is szerkesztettek és ennek a főmunkatársa Berczik Árpád volt, sportrovatait pedig Szekrényessy Kálmán állította össze. A lapot szombaton délután egy garasért árulták, s a begyült összeget a szabadságharczban munkaképtelenné lett honvédeknek ajándékozták.

Egy ízben eljött gróf Nádasdyné Forray Júliais (a Szekrényessy család rokona), ott játszó Tamás fiát megnézni, s hallva milyen nemes czélra rakják össze filléreiket a gyermekek, két aranyat adott egy ilyen írott lapocskáért.

 A régi botanikus kertnek meg voltak a tündérei is. Oda járt Rotter Irma is, a későbbi hírneves baletttánczosnő, aki az ötvenes évek derekán a Nemzeti Színház tánczkarának volt kezdő primadonnája.

Rotter Irma pompásan labdázott és Lengyel Béla volt a lovagja, aki métázás közben érzékeny verseket sugdosott a parázsszemű lányka fülébe.

A labdázás, szabadban való futkározás rendkívül jó hatással volt a gyermekek szervezetére és a botanikus kertbe járó Gönczy-Intézet növendékei, egytől-egyig példányai voltak az erőnek és egészségnek.

Nyaranta egyszer, mielőtt a szünidő beállt, volt nagy tánzmulatság is. Ilyenkor több lánykát meginvitáltak a fiúk, Sárközinek üzent Szekrényessy bácsi és víg zeneszó mellett késő estig tartott a jókedv és mulatozás...”

Ezt olvastad már?